Társbérlő

 Legutóbb a fűtést, abból is a kazános megoldást vettük górcső alá. 

Erre hajaz a szellőztetés téma, szinte ugyanaz a kettő. Megfigyeltétek, hogy itt is kétféle ember van? Az egyik télen-nyáron nyitogatja azt a kurva ablakot, a másik meg egy oroszlánbarlangban él. Valahol a békítés és helyes kommunikációról való diskurelás is célja volna ennek a blognak, szóval a mai kérdésünk: hogyan ússzátok meg, hogy be kelljen lépnetek a büdös szobába, vagy hogy anélkül maradjon friss a levegő télen, hogy lefagyna a lábujjatok? 

Külön fájó pontja ez a kazános lakásoknak, ahol egy nyitva hagyott ablak akár 70 fokos forróságot is okozhat egy távolabbi szobában. Biztos titeket is aláztak már ilyesmivel. 

Sosem felejtem el, amikor a bérlőtárs tél közepén hazautazott vidékre hosszú hétvégézni, én pedig egy fél délelőttön át tördeltem le a szárítóra fagyott alsógatyáimat. Ott központi fűtés volt, nem kapcsolt be magától...

 Fantasztikus témajavaslatot kaptunk Szakbarbár nevű albérlőtársunktól:

"Egy témajavaslat, ami a gázkazános albikban okoz komoly konfliktusforrást: hány fokon legyen a termosztát?

Az isteni gondviselés ugyanis meglepően gyakran helyezi egy lakásba a következő négy embert: fázós, hidegkedvelő, takarékos, pazarló.
:)"

És tényleg, ne kapjon agyvérzés az ember, amikor az egy hete üres lakásba hazaérve fullgázon dörög a kazán! Hát azt a fajtát ismeritek-e, aki egész nap boxeralsóban és pólóban kakaózik a számítógépe előtt, és ha lecsavarod 25 fok alá a termosztátot, akkor látványosan megsértődve a kardigánjáért nyúl? Ennek ellentétpárja, aki még a gázscsapot is elzárja a legnagyobb téli fagyban, nehogy fizetni kelljen a gázért. Hallottam olyan sztorikat, ahol valóságos harc dúlt a hőszabályozó birtoklásáért. 

Volt egy fázós haverom, az úgy oldotta meg a problémát, hogy a gázsütővel fűtött. (Az ő szobája volt legközelebb a konyhához.) 

Szóval a kérdésem: mi volt a legnagyobb aljasság, amit elkövettetek, hogy a ti kezetekben legyen a termosztát sorsa?

 Megfigyeltem, hogy az albérlet egyik legfájóbb pontja a retyópapír. Ha elfogy, akkor nincs, és kész. Ha én nem veszek, akkor soha többé nem lesz. Mártírkodom, igen. Próbáltam a "mindenkinek saját vécépapírja van" módszert, de ott volt nagyon ciki, amikor az ismerőseim a budiból üvöltöztek, hogy ott ülnek a nagy barna maci fölött, és nincs papír. Volt olyan bérlőtársam, aki egyenesen a szemembe mondta, hogy ő nem szokott szarni. Érted, nem szokott. Ezért nem is vesz vécépapírt. Konfliktuskerülő vagyok, tényleg csak akkor szólok, ha valami nagyon zavar. Volt egy másik srác, az meg azt csinálta, hogy összeszedte a szobájában szanaszét hajigált használt (!) papírzsepiket, és azokkal tömte meg a tartót. Próbáltam megtudni tőle, hogy ezt mégis hogy a faszba gondolta, de nem is fogta fel az ellenérzésemet. Lelkesen magyarázta, hogy ez egy jó újrahasznosítási technika. Igaz, ez a gyerek folyton részeg volt, de hát apu anyu fizette az egyetemet. 

A kedvencem, amikor elfogy a papír, és már egy hete csak a melóhelyen ürítek, otthon meg görcsöl a hasam. Akkor szoktam látni, hogy a büdös bunkó parasztja vett magának saját vécépapírt, és azt hordja ki magával. Megteheti, hozzá soha nem jön senki, mert még a barátai is utálják, és egy buta bunkó fasznak gondolják, ezért sose látogatják meg. Szülei dettó. 

A fent leírtak érvényesek a vécétakarításra is. Nőt vécét takarítani én még nem láttam. David Attenborouh-t megszégyenítő megfigyeléseket tettem ezen a téren. A nő ha ilyesminek nekiáll, fél óráig húzkodja látványosan a kezére a gumikesztyűt, majd kisúrolja a fürdőszoba csapját egy száraz szivaccsal. Egyízben előfordult, hogy az egyik bérlőtárs népes rokonsága nekemesett szitkozódva a vécé mocskosságán felháborodva, de hát egyrészt mondtam nekik, hogy a kicsi lányukon kérjék számon, másodsorban meg azzal a lendülettel el is zavartam őket a picsába, otthon vidéken óbégassanak.

Egyébként ha valakinek van nagyon súlyos sztorija, küldje be nyugodtan, aztán majd együtt bosszankodunk, mártírkodunk és röhögünk rajta, mert az albérlet tényleg nagyon súlyos dolog.

Mindig is utáltam a gimiben a fizikát. Férfi létemre szinte mindig kettessel kullogtam haza. Sokkal többre tartanám, ha az emszervé meg a műnull helyett praktikus fizikát tanítottak volna. Talán akkor nem lenne ennyi életképtelen analfabéta. 

Az albérlet egyik legfájóbb pontja a rezsi. Ha bejön egy 40ezres gázszámla, akkor összeül a válságstáb, hogy mégis hogy a francba oldjuk meg a helyzetet. Persze nincs mit tenni, ki kell fizetni. Sokat spórolhatnánk a rezsin, de létező fizikai világkép nélkül nehéz. Már a számát se tudom, hány nőnek magyaráztam a tűzhely mellett állva, hogy a víz száz fokon forr, és attól kezdve kanyi, hiába rak máglyát a levese alá, akkor is csak száz fokos lesz a víz. Marad az idegeskedés, és a gázláng sunyiban csavargatása. 

Az sem költségcsökkentő megoldás, hogy a fűtést egész napra rajta hagyjuk "duruzsolni". A kazán és a konvektor is zabálja a gázt, ha egész nap zakatol. Ezt persze rohadt nehéz olyasvalakinek elmagyarázni, akinek apu-anyu jól tejel otthonról, mindig megtámogatják kessel. Kegyetlen idegesítőek tudnak lenni azok a latórsak is, akik számára a fürdést a teleengedett kád jelenti. A zuhanyzással szépen lehet spórolni. 

Az egyik kedvenc témám a penész. Szinte minden új albérletben egy külön lakóközösség fogadott a fürdőben. A mi a legdühítőbb, hogy ez a mérgező szar a többieket szinte sosem zavarta. Legfeljebb néha benyögte valamelyik okostojás, hogy "húha, ezt majd ki kell festenünk". Abból ti nem esztek, hogy majd finanszírozom a lakásfelújítást is! Néhány hét intenzív szellőztetés, szárazon tartás bőven elég ahhoz, hogy a legvadabb penész is leperegjen. Komoly harcokat hívhatunk a lakótársakkal, akik a gőzfürdő után rendre becsukják a fürdő ajtaját, mert szerintük az úgy a jó. Ezeket általában szép szóval is lehetetlen megnevelni. Igazából minimális gondolkodással tízezreket lehet spórolni a rezsin, de mit várhatunk egy olyan generációtól, akik inkább becsattintják az ezerWattos mikrót naponta nyolcszor, csak ne kelljen két percet se eltölteni a konyhában...

A hazudozásról jut eszembe! A kedvencem, amikor a telefonba bemondja a rohadék, hogy szép, világos szoba, bútorozva, igen. És amikor odamegyek, akkor egy szürkefalú lyuk fogad. Szeretem a 10-12 nm-es szobákat, de sosem fogom felfogni aggyal, hogy miért egy 3*4 méter alapterületű szocreál szekrénnyel töltik meg, ami ráadásul a plafonig ér. Teljesen használhatatlan. "Ebbe lehetne akkor pakolni" - mondja, én pedig szívom a fogam. De ennél jobbat is mutattak már! Az egyik szobában valamilyen furcsa okból piszkos baracksárgára volt festve a fal, ami annyira jól harmonizált a villanykörte fényével, hogy ehhez képest a lézercirkusz szemtréning gyengénlátóknak. Mellesleg azt a szobát úgy akarták kiadni, hogy se ablaka, se fűtése nem volt. Mégis ki vesz ki olyan szobát, amin az ajtó az egyetlen nyílás? Hát az olyanok, mint én. Akiknek minél gyorsabban találniuk kell egy helyet, ahonnan reggelente munkába indulhatnak. 

 Három napja vonatozom és buszozom felváltva Pestre albérletért. A telefonba még behazudja a paraszt, hogy enyém a kisszoba 25+rezsiért, aztán a helyszínen egy befűthetetlen hodályt mutogat pár leharcolt "bútorral", hogy akkor ő erre tetszett gondolni, és akkor kedvezményesen fizessek 70+rezsit érte, meg együtt kéne lakni a progresszív transzos Norbival, aki most gazdfősulis, de rendes srácnak tűnik, még egyszer sem aludt itt. A vécében meg azért van leverve a vakolat, mert majd megjavítják ám, igen. Ismerem az ilyen "majd megjavítják" dolgokat, amik aztán idővel átmennek abba, hogy én szabadkozom fél év múlva is az ismerőseimnek, hogy "ja bocs, a vécében rohad a fal, de majd megjavítják" Viszlát, köszönöm, igen, kurvaanyád. 

Mi van? Itt ülök egy kb. 25 oldalnyi netről nyomtatott tömbbel a kezemben, iszom ezt a szar csapolt sört a Filter teraszon, és nem tudom, mi a fenét csináljak. Már mindegyiket felhívtam, de hát augusztus vége van, ilyenkor gyorsan elmennek a szobák. Igen, csak saját szoba jó, mert közösködtem már egy téren másokkal, és kösz, de nem. Utálom ezt csinálni.

Amúgy elég nevetséges. Már szóban lefoglaltuk az albit, amikor szólt a kiscsaj, hogy a nővére kiadta másnak. Időközben. Azért tartok most itt.